Reggel 7-től délután 5-ig a kivitelezéssel foglalkozó céget vezeti, 5 óra után az építészeté a főszerep – persze a családját, a három gyermekét sem hanyagolhatja el. Hogy jut idő minderre, milyen elvek mentén dolgozik negyedik generációs építőipari szakemberként ifj. Reznicsek Zoltán, és mit takar az, hogy döntően ún. „jelépületekkel” foglalkoznak. Interjú.

A József főhercegi palotán lezajlott kooperációról érkezett az interjúra, ahonnan a Honvéd Főparancsnokságra ment volna egy 5 méteres csúcsdísz felhelyezésére, de sajnos a biztonságosnál nagyobb szél miatt ez holnapra maradt. Az irodában pedig éppen a Nemzeti Bank főpárkányával foglalkozik. Nem klasszikusan építészre szabott feladatok, hanem olyan speciális munkák, amelyek saját bevallása szerint segítik a munkáját akkor, amikor átül az „építész-székébe.”

Ma már édesapjával közösen irányítja az ács, tetőfedő, bádogos, díszműbádogos területre, főleg műemléki felújításokra és jelépületekre specializálódott, országos jelentőségű projektekben, díjnyertes épületekkel az elmúlt több mint 25 év alatt hírnevet szerzett Horex Kft-t. A cég olyan emblematikus épületeken végzett munkákon dolgozott, mint a Budavári Királyi Lovarda, a Vígszínház, a New York kávézó, Nyugati Pályaudvar és a Zeneakadémia (díszműbádogos) felújítása, vagy a budafoki villamos kocsiszín izgalmas, sárga tetejű épülete (megosztva).

A dédapja kőműves, nagyapja, édesapja és ő is az Ybl Miklós Főiskolán szerzett diplomát. 6 éves kora óta, változó pozícióban szocializálódik a cégben, az utóbbi időben az ügyvezető szerepében. Az építészetet a cég vezetése melletti „morbid” hobbijának tartja. Komolyan veszi, de alapelve, hogy egy munkát csak akkor vállalnak el, ha meggyőződése, hogy oda az ő tudásuk szükséges. Szívesen foglalkoznak „jelépületekkel”, olyanokkal, amelyeknek önmagukon túlmutató jelentéstartalma van – nézete szerint ez teszi igazán rájuk szabottá a megbízást.

„Az építészet és kivitelezés valójában kéz a kézben jár. Sőt a tervezésnél éppen azért merünk bizonyos megoldásokat lerajzolni, mert a háttérben ott van a megfelelő anyagismeret és a szükséges kivitelezői gyakorlat. Ez a mi hozzáadott értékünk, azért merünk bevállalni olyan szerkezeteket, amik nem hagyományosak”. Amihez hozzáfognak, az legyen „igazi”, de szeretik magukat kínozni, fogalmaz a szakember. „A folyamat eleje és vége a jó. A kettő között van a küzdés, ami a gyakran magunknak okozott szenvedéssel is jár, amíg a formák megtöltődnek műszaki tartalommal, az nem egyszerű út, de ez az egyik alapja a kiváló végeredménynek.”

A tervezőirodájuk, az RMG Atelier adja a hátteret az építészeti munkának, ahol Gyulai Leventével és Mizsei Anettel dolgozik együtt. Ez a csapat készíti a koncepcióterveket, de ha egy nagyobb munkáról van szó, 6-10 főre bővülnek. „Anett építészeti képességein túl könyvet és cikket ír, Levente parametrikus építészettel foglalkozik, számítástechnikai oldalról közelíti a megoldandó feladatokat, és mindketten az Ybl tanárai. Én meg folyamatosan a fekete füzetembe írok és rajzolok. Jól összeállt a csapat.”

Fontosnak tartják az egyedi paraméterek szerinti tervezést, azaz a szomszéd telekre nem kerülhet ugyanaz a ház. Jellemzően biofil és parametrikus területekkel foglalkoznak, Levente szakterülete a természetközeli algoritmusok vizsgálata. Az ebből levezetetett építészeti paraméterekkel való munkát, az így szerveződő tervezési folyamatot nem üres formalizmusnak tartják. „Azokhoz a formai részekhez, amelyeket nem tudok, vagy nem lehet lerajzolni, szabályrendszert határozunk meg, amiből Levente lemodellezi, és ebből nyerjük ki az építészeti paramétereket.”

A „Parametrikus-algoritmikus” tervezési módszer ugyanakkor csak látszólag bonyolult. A paraméterek között ma már az energetikai működés keretfeltételei is fontos szerepet játszanak: például a benapozási értékekkel igyekeznek a nyári felmelegedést kizárni, a téli szoláris hőnyereséget pedig a lehető legjobban kihasználni.

Mesterüknek Kapy Jenőt tartják, és az ember és az építészeti tér kapcsolatának kibontásából indulnak ki.
rre példa a csepeli Jedlik Ányos Gimnáziumon végzett munka, ahol a koncepcióterv elkészítése során a felhasználó közösség és az építészeti tér kapcsolatát vizsgálták, és a közösség hierarchikus felépítésre húzták rá az építészeti tervet. 30 fő osztálytermenként, egy folyosón négy osztályterem – ez a nagyjából 120 fő ismerheti egymást felületesen, ők alkotnak egy „alzsibongót”. Az alzsibongók vannak felfűzve főzsibongókra ebből jön létre a végén az 1000 fős nagyzsibongó tere és közössége, amely visszaosztható a kis csoportokra.

Ezt szolgálják a propelleres bútorok, amelyek multifunkcionális térstruktúrát hoztak létre, és aminek nem csak a mai, de a 30 év múlva keletkező igényeket is ki kell tudnia szolgálni. Téralkotási alapelv volt a rugalmas alakíthatóság, azaz hogy a tér kis munkával szerkeszthető legyen.

A koncepciótervben a saját korában modern elosztásúnak számító 70 éves épületet a testnevelés szárny és a régi bejárat megszüntetésével bővítették korszerű formanyelvet és technikát használva. A régi épületet a felújítás után korszerű PREFA alumínium burkolat fedi, az új szárnyat egyedileg gyártott szerkezet borítja. Az épület végső kialakítását már a bim.GROUP végezte Szabó Ádám generáltervező, projektvezető irányításával, a kivitelezést pedig a LATEREX építő Zrt jegyzi. A szakember szerint ugyanakkor nem kizárt, hogy ez csak a kezdete volt a közös munkának.

Ez egy nagy és komplex projekt volt az közelmúltból, de térjünk vissza az első önálló tervezői munkára, ami nem más, mint a Budapest XI. kerületében, ipari környezetben épületátalakítással létrejött trendi étterem, a Mimama-Konyhája. A környezet annyira rendhagyó volt, hogy részben egy szerelőműhely és hidegraktár funkciójú épületet kellett átalakítani, részben pedig egy már elindult folyamatot kellett újra gondolva jó irányba terelni. „A megrendelő szobortervezés kapcsán keresett meg, de egy csavarral végül épülettervezés lett a megbízás”

Az étterem a mellette álló Anna Hotellel alkot szimbiózist, és a kettő együttese különleges jelentőséggel bír azonos tulajdonosuk számára: Anna a tulajdonos unokája, Mimama a szeretett nagymama. A megmaradó épületrészek, a falak és a tető köré a családi kontinuitást szimbolizáló, origamiszerű világot formáló fehér PREFA alumíniumburok került. „Ez a folyamat is a munkamódszerünk jó példája volt: minden projektet a problématérképpel kezdünk. Itt is ez történt, a helyszín pszichikai relációiból kiindulva következett a formatanulmányi, formakísérleti út, majd az épület, amelynek a kivitelezését is mi végeztük.”

Egy épület kinézete nem magánügy

A szakember alapelvként említi, hogy a hely szellemét az anyagpreferencia jellemzően nem írja felül, de ha tartós külső héjazat megalkotása a cél, a használati és erkölcsi avulás kérdéseit vizsgálva, viszonylag gyorsan előkerülhetnek a fémek. „Szinte minden házunkon van fémlemez. Jelenleg két projektünk készül PREFABond homlokzattal. Azért választottuk ezt az anyagot, mert a különböző éleknél nincs szükség fugára, azok felületfolytonosan tudják követni az éleket, és az így kialakuló monolitikus formát preferáljuk.”

Reznicsek Zoltán szerint az, hogy egy épület hogy néz ki, az sok esetben és több aspektusból nézve, nem magánügy, és ezt a tulajdonosoknak – érthető módon -  gyakran nehéz elfogadni. Elve, hogy akár a hőtechnikai szempontokat figyelembe véve nem csak a mának kell tervezni. Tisztában van vele, hogy ez nem a legköltségkímélőbb gondolkodás, de ha a teljes életciklust vizsgáljuk, akkor megtérül. Nem véletlen tehát a korszerű alumínium épületburok gyakori használata. Vallja, hogy különösen középületek esetén kell nagyon körültekintőnek lenni, hiszen a társadalom gyorsan fog ítéletet mondani a munka eredményéről.